This is the love for me.

The idö spins round flits above my head,
an autumn blows it onto my hair breath.
Get old, than everybody else,
But szivemben throbbing love wonderful.

Although forty are évessen, but yet not old,
A bar shows on my difficult step.
Szivem, it are left over always young person,
A summer thunderstorm is fresh.

Who his companion himself made a choice beside it,
He does not turn into a memory for me only in that manner.
Drawn szivem mig throbs,
He lives in poverty for him till then.

For him worried not seen minutes, Long years. With him will be, I eat with my eye, Forty évessen were worth it I buy it. For me this love, I like him, I like it very much.

I need only a woman who I may like,
Szivemmel got out I may complain bitterly.
I need only a bed where may sleep dream,
Where I may bend my head onto a pillow.
I need only a house where I may inhabit it,
My rules myself may set it.
I need only a table where I may eat,
I may slice bread.
I need only a coffin to die,
For the life may be hanging on.
If I die I plant tree onto my place,
I send a message about it via a thousand of his letters.
I want to live I advertise it.
2008.08.31.

Nékem ez a szerelem.

Az idö pereg suhan fejem felett,
hajamra fújja ősz leheletet.
Megvénülök, mint mindenki más,
De szivemben lüktető szerelem csodás.

Bár negyven évessen, de még nem öregen,
Bár látszik nehézkes léptemen.
Szivem, az marad mindig fiatal,
Friss nyári zivatar.

Ki társául választott maga mellé,
Nem válik nékem csak úgy emlékké.
Mert szivem mig dobog,
Addig érte nyomorog.

Érte aggódóm nem látott perceket,
Hosszú hosszú éveket.
Vele leszem, szememmel eszem,
Érte negyven évessen is megveszem.

Nékem ez a szerelem,
Szeretem őt, nagyon szeretem..

Csak ember .!

Nedves lett az újam,
Ahogy arcodon végig húztam.
Elöször csodálkoztam, sajnálkoztam,
Bántott mert én okoztam.

Életem egy újabb botlás,
Nagy csalódás.
Mig könnyeztél, hallgatag voltál,
Hozzám se szoltál.

Sajnáltalak, tudnád ,hogy bántott,
Csüggedtségemből felrázott,
Hideg szemmel néztél, türtél,
De, el, nem űztél.

Gond több lett, annyi mint tenger,
De Te, tovább szerettél, mert aki
Hibázott, csak egy ember.

Fiatalnak, szépnek, épnek és erősnek lenni jó.
Öregnek, betegnek lenni rossz.

De aggnak és betegnek és jónak lenni, jó.
Ifjunak és erősnek és rossznak lenni, irtózat.

Ez az élet két tanitása.
Az elsőt mindenki tudja.
És aki a másodikat, az az ember

"Gondolataim könnycseppjei,
tintaként lógnak papiromon."



"Szeretni csak szenvedés,
Örök kutatás keresés."



"Beleőszülsz ha szeretsz,
Vagy őszülve keseregsz."


"Ha utálnak valahol, nagyon rossz,
Mert minden gondolatod gonosz.."



"Hogy szeressenek, mosolyogj,
De a szerelemtől viszolyogj,
De inkább előbb gondolkodj,
Aztán gyorsan takarodj."

Nekem csak egy nő kell kit szerethetek,
Kiért szivemmel kesereghetek.
Nekem csak egy ágy kell hol alhatom,
Hol fejemet párnára hajthatom.
Nekem csak egy ház kell hol lakhatom,
Szabályaim magam szabhatom.
Nekem csak egy asztal kell hol ehetek,
Kenyeret szelhetek.
Nekem csak egy koporsó kell meghalnom,
Az életért kapaszkodhatom.
Ha meghalok helyemre fát ültetek,
Ezer levelével üzenem.
Élni akarok hirdetem.
2008.08.31.


I need only a woman who I may like,
Szivemmel got out I may complain bitterly.
I need only a bed where may sleep dream,
Where I may bend my head onto a pillow.
I need only a house where I may inhabit it,
My rules myself may set it.
I need only a table where I may eat,
I may slice bread.
I need only a coffin to die,
For the life may be hanging on.
If I die I plant tree onto my place,
I send a message about it via a thousand of his letters.
I want to live I advertise it.

Csak pillanatok.

Miért a költészet, ha ellobbannak a napok,

gyertyaként égnek pillanatok.

Nem élvezhetjük úgy ahogy szeretnénk,

válasz nincs, akárhogy is keresnénk.

Rabság mi bennünk átölel,

legbelül a vágytól eltüzel.

Életünk, kérdem én- minek?

Ha oly lapos és hideg.

De vannak még kik írnak szép verseket,

nem csak holmi kis jegyzeteket.

Meg kell becsülni a bátrakat,

kik írnak is, és ne csak látnak.

2001.01.30.

Jer utánam...

Szeretet gúzsa köti kezem,

szólni sem merem,

mert ki szóra nyitja száját,

elmeri mondani vágyát,

véresre verik hátát.

Csak kis hazámat szeretem,

benne nyugalmamat keresem,

de űzött vadként rohanom,

mert mi fent van hatalom,

véres nyoma ott van karomon.

Nyomnak lejjebb a sárba,

rúgják sarat a pofámba.

Bár köpködöm tőle

vergődve nyomnak a földre,

tépik hajam, rúgják testem,

megalázzák, sárba tiporják lelkem.

Nyomom magam vissza,

tépett ruhám könnyeimet issza,

újra elkezdtem bánatom ordítani,

Emberek meg lehet tiltani!!

Hogy ne szeressem hazám,

Akármit is tesznek ellenem,

én a hazám akkor is szeretem.

Elvehetik pénzem, kenyerem,

Őket akkor is kinevetem.

Csak két dolgot nem hagyom:

Hazámat, hogy szeressem,

családot, hogy újat keressem.

Nekem csak ők kellenek,

nem szellemek.

Kérdem többi társam, kik e korban élnek,

miért van az, hogy félnek.

Miért nem fognak követ,

vagy százas szöget.

Dobják vagy ütik abba ki bántja őket.

Arra ki kenyerük megeszi helyettük.

Bajban nincs mellettünk.

Miért tűritek némán,

fekve sárban némán.

Keljetek fel, köpjétek ki a sarat,

lehessen szátokban kenyérfalat.

Nem értelek bennetek,

hagyjátok nyomorogni gyermekeitek,

Miért? Miért ?

Fogjatok össze, én is ott leszek,

Az első ki rájuk követ emelek,

de kell, hogy gyertek ti is velem,

sorfalat alkosson veletek kezem.

Lássátok milyen gyávák,

maguk maradnak mint árvák.

Csak ne féljetek, jer utánam

sírni fogunk mindannyian biztos,

tömlöcben mi hideg nyirkos.

Csak ne féljetek. Jer utánam,

tiporjunk új utakat,

hogy ehessünk mi is halakat vadakat,

csak ne féljetek. Jer utánam.

2001.01.07.

Rozsával a kezemben...

Rozsával a kezemben, nézem szirmait,

Gondoltok mossák emlékeim partjait.

Ott vagyok álmomban a szerelmemmel,

Régi szép emlékemmel.

Így e gondolatok kavarognak bennem,

Mígnem magányom temetője elnyel.

De jössz te, megrázod vállam,

Látod a rózsaszálat nálam.

Kiveszed kezemből, arcon csókolsz,

Jobb kedvem legyen hát bókolsz.

Azért teszed mert szeretsz,

Mi egybe forrt kereszt.

Megfordulom átölellek, húzlak magamhoz,

Akaratban hű maradom szavamhoz,

Nem tudnám megbocsátani magamnak

Szívünk csóktól éhen kiapadnak.

Ezért hát nem engedlek el,

Soha nem is kergetsz el.

Veled maradok míg élet lakozik bennem,

Szívem dobog, megvéd lelkem.

Távol jártam előtt, csillagokhoz megyek,

Belőlük őrséget képeztetek.

Ők vigyázzák álmod minden percére,

Visszajöttömig, szerelmed melegére.

2001.01.30.

Szépséged...

Bolyongok mint szélütött ember.

Belül forró tűz perzsel.

Száraz kóró tenger.

Szépséged meggyaláz, ó ember,

Szépséged rettenetes fegyver,

Beleveszem, elnyel.

2001.01.26.

Csak engem keress..

Tengetem életem, keserű kenyerén,

eddig még van ebédem,

félek a holnaptól napról napra

gyötör az isten adta.

Nem hagy békémet soha egy gondolat,

mivel érdemeltem gyarló sorsomat.

Mert gonosz velem kedvesem,

nem látja:Haragjától szenvedem.

Úgy szorítanám, szeretgetném,

hajnalokig becézgetném.

Nem gondolnánk, csak a jóra,

Erre várok, erre a szóra.

De másnap megint marad a szürke lét,

mely most már mindennap kísért.

Bízom ha lát, újra csak szeret,

Engem csak engem keres.

Szeress,szeress.

2001.04.04.

Csak pillanat...

Az élet csak pillanat,

csöndes hallgatag,

Hosszú a halál,

sírod felett halálmadár.

Ne várj senkitől semmit,

Magyar földben légy, csak ennyit,

Szomorú fűz hajlik föléd,

indái gyűlnek köréd.

Felemésztenek csápjai,

élni akaró vágyai,

Csak te nem tudsz tenni semmit,

iszod életed keservit.

2001.04.04.

Görnyedek...

Megint a papír fölött görnyedek,

könnyeim görgetem,

Nagy bánatom van újra

kötél nyakamat szúrja,

Nincs senki ki meghúzza,

sámlit lábam alól kirúgja.

2001.05.16.

Nem lesz porrá...

Egyedül voltam sóhajaimmal,

magányosan titkaimmal,

majd jöttél nekem,maradtál,

szerelmes szavakat susogtál,

első játékom te voltál,

kit szerethettem először ,te voltál,

szél ringatta hajad ha szaladtál,

szerettem ha gyengéden szájon haraptál,

most, mi maradt:csak emlék,

újra igaz legyen mindent megtennék,

nem tudom, hogy is kezdjek hozzá,

addig míg testem nem lesz porrá.

2001.05.04.